Hangok a látáshoz

a gyógyszerek hatása a látásra

A látáshoz hasonlóan azonban a hallás esetében sem arról van szó, hogy ezeket a fizikai dimenziókat külön-külön észlelnénk, hanem mindig tárgyakat, jelentéssel bíró egészeket észlelünk.

Ennek a fejezetnek a témája tehát az lesz, hogy hogyan valósul meg a hallás esetében ezeknek a különálló és jelentéssel bíró tárgyaknak az észlelése. Ugyanakkor a fejezet során azt hangok a látáshoz hangsúlyozni, hogy egy zongorán megszólaló Liszt-darab ugyanolyan jogosan tekinthető egyfajta tárgynak, mint a zongora, amin megszólal.

Szinesztézia

Azt is látni fogjuk, hogy a hallásban nagyon is hasonló észlelési elvek működnek, mint amilyeneket a látás kapcsán már megtanultunk, egyszerűen csak a hallás esetében egy kissé nehezebb őket értelmezni ez valószínűleg annak is köszönhető, hogy az észlelési elveket elsőként a látott világra alkalmazták, és innen származnak a példák is.

Leszögezhetjük hangok a látáshoz a látáshoz azt, hogy a hallási észlelésnek hasonló a feladata, mint a látásinak: a világot értelmes, jelentéssel bíró egységekre kell bontania. Ehhez két dolog szükséges: egyrészt meg rövidlátás, amelyből kialakul határoznunk, hogy hol található a tárgy lokalizációmásrészt pedig meg kell határoznunk, hogy mi az azonosítás.

Azt, hogy milyen elképesztően nehéz feladata van a hallórendszernek, amikor ezt a két funkciót megvalósítja, a következő kis metaforával lehetne illusztrálni Bregman nyomán.

Navigációs menü

Képzeljük el, hogy egy tó partján állunk. A tóban kacsák és hattyúk úszkálnak, a távolban vitorlások siklanak a vízen, és a tó felszínét szél fodrozza. Most képzeljük el azt, hogy a tó partján két keskeny csatornát ásunk.

Ezek mindegyike néhány méter hosszú, néhány centiméter széles, és pár méterre vannak egymástól. Félúton hangok a látáshoz egy zsebkendőt helyezünk, és odaerősítjük őket a hangok a látáshoz széléhez. Ahogy a tó hullámai elérik a csatornákat, megmozgatják a zsebkendőket. Ezek után kizárólag a zsebkendők mozgásából kell a tavon történő eseményekre következtetnünk: hány hajó van a tavon, hol vannak, melyik van közelebb, és merre úsznak a kacsák.

látási normák a magasságban

Annak ellenére, hogy ez a feladat tökéletesen lehetetlennek tűnik, a hallórendszerünk mégis képes megoldani: csupán a dobhártyánkat érő hanghullámok alapján képesek vagyunk egy sor következtetést levonni és meglepően pontosan leképezni a hallott világot. Hanglokalizáció A hanglokalizáció a látás a jobb szemébe esett a folyamat, amelynek során a környezetből származó hangok forrásának helyét és távolságát megállapítjuk.

A hanglokalizáció képessége egyértelmű evolúciós haszonnal jár, hiszen segít a hangok a látáshoz kiadó tárgyak vagy élőlények megközelítésében vadászat vagy elkerülésében hangok a látáshoz.

Tudjuk ugyanakkor, hogy mindezt a vizuális rendszer is képes megvalósítani, sőt azzal az előnnyel is rendelkezik, hogy passzív, vagyis hangokat ki nem bocsátó tárgyak vagy élőlények helyét is azonosítani tudjuk a segítségével. Emiatt természetesen a legtöbb esetben a vizuális információt használjuk fel a tárgyak helyének és távolságának megállapítására, vagyis a látás viszonylagos dominanciával rendelkezik a hallás felett.

A hallás eszerint elsősorban kiegészítő szerepet játszik a lokalizációban, azaz elsősorban olyan tárgyak helyének megállapítására használjuk, amelyeket nem látunk. Ezért a hallás alapján történő lokalizáció szerepe elsősorban az, hogy a hangokat kibocsátó tárgyak helyzetét nagyjából beazonosítsa, és a vizuális figyelmet odairányítsa. Ezzel a jelenséggel az észlelés integrációs hangok a látáshoz modalitásközi facilitáció és a téri figyelemmel foglalkozó Természetes körülmények között a látás jól ismert dominanciája ellenére is viszonylag pontosan meg tudjuk határozni a hangforrások helyét és irányát.

Ha valaki benyit a szobába, ahol éppen tanulunk, akkor habozás nélkül a nyikorgó ajtó felé irányítjuk a tekintetünket. Sőt a hallásnak kifejezett téri minősége van, azaz úgy tűnik, hogy a hangok mindig jönnek valahonnan.

A hallás és a látás fejlődése gyermekkorban.

A hang lokalizációja teljesen automatikus és erőfeszítés nélküli, ráadásul nagyon gyorsan lejátszódik. Látszólagos egyszerűsége ellenére a hangok lokalizációja nagyon is bonyolult folyamat. Ennek elsősorban az az oka, hogy magában a hallási információban nincsenek jelen egyértelmű téri információk. Tudjuk, hogy a látás esetében a retinára vetülő kép a környezet analóg reprezentációja. Ez azt jelenti, hogy ami a valóságban jobbra van, az a retinális képen is jobbra van, ami balra van, az a képen is balra van.

Ezzel szemben a fülbe érkező akusztikus információ nem tartalmaz hasonló téri viszonyokat: kizárólag a hang erősségét, frekvenciáját és időbeliségét tudjuk felhasználni ahhoz, hogy a hang forrásának helyére következtessünk belőle.

A hallási lokalizációban a kulcsszó tehát a következtetés lesz. Míg a látás esetében a tárgyak egymáshoz viszonyított helyzetének megállapítása nem kíván következtetést, hiszen mindez az információ benne van a retinán kialakuló képben, addig a hallás esetében különböző következtetési folyamatok szükségesek, amelyek segítségével rekonstruálható, hogy a tér mely pontjáról származik az adott hang.

Persze azért a látás esetében sem eny- nyire egyszerű a dolog: tudjuk, hogy a háromdimenziós világ két dimenzióban reprezentálódik a hangok a látáshoz, és ebből kell következtetni a hangok a látáshoz mélységre.

Hang és látás hang és szem

Mielőtt belefognánk annak tanulmányozásába, hogy hogyan is valósul meg a hangforrás helyének meghatározása, tisztáznunk kell még két alapfogalmat.

Az egyik arra vonatkozik, hogy milyen információt használunk fel a lokalizációban: csak az egyik fülbe érkezőt, vagy mindkét fülbe érkezőt.

Az előbbit monaurális, az utóbbit pedig binaurális észlelésnek nevezzük.

mi káros a szemre és a látásra

Látni fogjuk, hogy a lokalizációban elsősorban a binaurális, vagyis két- füles észlelésre támaszkodunk, de monaurális, vagyis egyfüles módon is viszonylag jól működhet a tárgyak helyének meghatározása. A másik tisztázandó alapfogalom a hallási térrel kapcsolatos. Annak érdekében, hogy egyértelműen tudjunk beszélni a hallási térről és a különböző téri helyekről származó hangokról, érdemes bevezetnünk egy speciális koordináta-rendszert A hallási tér koordináta-rendszerét a hallgató fejéhez viszonyítjuk, ez kerül a középpontba, és a fejhez képest három síkot határozunk meg.

Tartalomjegyzék

A horizontális síka fül hallójáratát és a szemet metszi, és hangok a látáshoz ez határozza meg az elöl-hátul dimenziót. A frontális sík erre merőleges, és a fejtetőn halad keresztül, szintén metszve a hallójáratot. A frontális hangok a látáshoz értelmezzük a fent-lent irányokat.

Végül a mediális sík mind veleszületett látás patológia horizontális, mind a frontális síkokra merőleges, és a fej középvonalán halad át, vagyis mindkét fültől azonos távolságra található. A három sík metszéspontja nagyjából a fej közepében van, és ez a középpont az egész rendszer kiindulópontja, minden irányt ehhez viszonyítunk.

Érdekes módon egyébként létrehozható olyan szituáció, amikor a hangokat történik, ha a hangokat fülhallgatón keresztül, valóban ide, vagyis a fejünk közepébe lokalizáljuk.

látás 3 nap alatt

Ez akkor sztereóban hallgatjuk. Erről a későbbiekben még lesz szó. A hangok téri lokalizációjában alkalmazott koordináta-rendszer A binaurális lokalizáció Ahogy a bevezetőben már említettük, a hangok lokalizációja úgy működik a legjobban, ha felhasználjuk a mindkét fülünkbe érkező hallási információt. Két kérdésre kell válaszolnunk, ha meg akarjuk érteni a lokalizációt: 1.

Nav nézet keresés

Említettük már, hogy a hallási információban nincsen semmilyen egyértelmű jelzés a hangforrás irányával kapcsolatban. Mi az, ami mégis rendelkezésre áll? Tudjuk, hogy minden hang három alapvető fizikai paraméterrel rendelkezik: hangerővel, frekvenciával és időtartammal. Ezek közül a hallórendszer a lokalizáció céljára a hangerőt és az időt használja fel, a frekvencia pedig elsősorban a hallási tárgyak azonosításában játszik fontos szerepet. A hangok terjedésének fizikai jellemzői miatt, ha egy hang valamilyen irányban eltér a mediális síktól, például közelebb van a hangok a látáshoz fülhöz, mint a balhoz, akkor két jellemzőben is változás történik.

Egyrészt a hangforráshoz közelebbi fülbe előbb ér hangok a látáshoz a hang, másrészt ebben a fülben hangosabb lesz. A két fülbe érkező hang hangerejének eltérését interaurális hangerőkülönbségnek IHKazt a jelenséget pedig, hogy a hangok eltérő időpillanatban érik el a két fület, interaurális időkülönbségnek IIK nevezzük.

Fontos leszögeznünk, hogy annak ellenére, hogy a két fülbe eltérő fizikai jellemzőkkel rendelkező hangok érkeznek, soha nem két különálló hangot hallunk, hanem mindig csak egyetlen, de meghatározott téri minőséggel rendelkező hangot.

vitaminok a látáshoz a szoptatás alatt

Lássuk előbb, hogy miből származik az IHK, és hogyan képes ezt a hallórendszer felhasználni a hangok lokalizációjában.

A fülek közötti hangerőkülönbség hangok a látáshoz a hangforrás irányának összefüggése Jobb szem hyperopia interaurális hangerőkülönbség A fülek közötti interaurális hangerőkülönbség elsősorban a fej árnyékoló hatásának köszönhető, mivel a hangforrással ellenkező oldali fülbe érkező hangnak át kell haladnia a fejen. Az észlelőrendszer a két fülbe érkező inger hangerejének különbségéből következtet a hangforrás pozíciójára.

A helyzet azonban nem ennyire egyszerű: az alacsony frekvenciájú hangokat ugyanis a koponya nem tudja leárnyékolni.

Ha visszagondolunk a hangok rezgéséről tanultakra, akkor tudjuk, hogy a hanghullámot nemcsak az időegységenkénti rezgés számával tudjuk meghatározni, hanem a hullámhosszal is, amely a hullám két egymást követő csúcsa közötti távolságot fejezi ki. Ha visszalapozunk az ábrához, akkor láthatjuk, hogy az alacsony frekvenciájú hangok esetében a hullámhossz egyre nagyobb lesz, Hz alatt már körülbelül 40 cm.

Ez tehát azt jelenti, hogy egy Hz-es hang esetében a hanghullám két csúcsa között kb.

Azaz a fej az Hz alatti hangokat nem tudja leárnyékolni, mégpedig azért, mert nem elég nagy ahhoz, hogy a hangok útjába álljon. Az IHK különböző módszerekkel pontosan meghatározható. Shaw például úgy mérte meg, hogy egy mesterséges emberi fejen a fülek helyére mikrofonokat szerelt, majd pedig egy hangforrást a fej horizontális síkja mentén mozgatott, és a mikrofonokkal rögzítette a hangforrás által kibocsátott hangokat. A vizsgálat eredményét a Ezt a mérést több frekvenciával is megismételték, és valóban azt kapták, hogy kb.

szürkehályog esetén a látás javítására szolgáló termékek

Vagyis ez a binaurális jelzőmozzanat elsősorban a magas hangok irányának meghatározását segíti, és ezek esetében nagyon hatékonyan működik. Érdemes kiemelnünk azt a tényt, hogy Shaw kísérletében nem emberi alanyokat, hanem egy mesterséges fejet használtak. Ezt azért tehették meg, mert az IHK teljes mértékben fizikai jelenség, azaz egyszerűen a hangok terjedési sajátosságaiból hangok a látáshoz, nem pedig valamilyen szubjektív tapasztalat a szubjektív tapasztalat pontosan az, hogy nem két hangok a látáshoz hangerejű hangot hallunk, hanem egyetlen, a tér valamely pontjáról származót.

Ami az IHK-t egy kicsit mégis humánspecifikussá teszi, az az, hogy az emberi fejkörméret és a fej hangelnyelési jellemzői befolyásolják az árnyékolás nagyságát ezért is kellett mesterséges fejet alkalmazni a kísérletben, nem pedig egyszerűen két mikrofont. Az IHK jelentősége inkább az, hogy az észlelőrendszer specifikus feldolgozási mechanizmusokat fejlesztett ki annak érdekében, hogy ezt az eleve adott fizikai paramétert kihasználja a hangok lokalizációjában. A tévesztési kúp A Például a teljesen a fej előtt és teljesen mögötte 0 és ° megszólaló hang egyformán kicsi valójában hangok a látáshoz IHK-t okoz.

Általános pszichológia 1-3. – 1. Észlelés és figyelem

Ez azt jelenti, hogy ha csak ezt az információt vesszük figyelembe, akkor nem tudjuk egyértelműen eldönteni, hogy honnan származik a hang, azaz előttünk vagy mögöttünk van-e. A különböző téri pontokhoz tartozó IHK-kat szemügyre véve a kutatók arra a megállapításra jutottak, hogy sok ilyen nem egyértelmű téri irányt nyújtó pont létezik, és hogy ezek a pontok egy geometriai alakzatba rendeződnek, mégpedig egy kúp palástján helyezkednek el Hangok a látáshoz egyértelmű lokalizációt adni nem képes pontok halmazát ezért tévesztési kúpnak nevezzük Woodworth Erre a témára még visszatérünk, miután az IIK-t is megvizsgáltuk.

Azt mondtuk tehát, hogy az IHK alapvetően az emberi fej és a hangok terjedési jellemzőinek interakciójából, együttes hatásából származik. Ezzel azonban még nem mondtunk semmit arról, hogy hogyan képes a hallórendszer kihasználni ezt az információt a hangok lokalizációja érdekében. A kutatók állatkísérletes és egysejt-akti- vitást vizsgáló módszerekkel próbáltak nyomára bukkanni ezeknek a mechanizmusoknak, és azt találták, hogy a hallópálya egyik kéreg alatti átkapcsolóállomásán, a colliculus inferiorban valóban találhatók olyan idegsejtek, amelyeket mindkét oldalról elér a receptorokból továbbított ingerület.

Ezek az idegsejtek szelektív érzékenységet mutatnak a jobb vagy a bal fülbe nagyobb hangerővel érkező hangokra. Az ilyen típusú, mindkét fülből idegi impulzusokat hangok a látáshoz neuronokat binaurális idegsejteknek nevezzük.

Olvassa el is